Az Agro-M Zrt szarvasmarha tenyésztésének történeti áttekintése

Az AGRO-M. Zrt. Tankerülete több mint félévszázados múltra tekinthet vissza.
Megalakításakor feladatul kapta, hogy bázisa legyen a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek számára képzett szakemberek gyakorlati oktatásának, szolgáljon mintaként a szocialista mezőgazdasági nagyüzemeknek, nyújtson segítséget azoknak új technológiák kipróbálásával, neveljen értékes, jó teljesítőképességű tenyészállatokat, termeljen vetőmagot.
A megalakulás utáni évek rengeteg munkával, kínlódással, kudarccal, de eredményekkel is jártak. A kisajátítással kijelölt földterület a város legjobb termőterületének része, rajta szorgalmas középparaszti gazdálkodás folyt, népes tanyavilággal- ami nem egyezett az akkori politikai szemlélettel. Ezt a körülményt kellett átváltani a kijelölt feladatok elvégzéséhez. A vetésszerkezet sokféle növény termesztését foglalta magába: gabonafélék, kukorica, cukor- és takarmány répa, lucerna, takarmány- és vetőmagborsó, az első években gyapot, és a tanulók oktatását szolgálandó-még sokféle növény a bemutató parcellákon.
Ugyancsak az oktatást szolgálta a 60-as évek elején létrehozott 7 hektáros arborétum is, amiért az akkori igazgató alig tudta elhárítani a komoly felelősségre vonást, pedig az ország számos arborétumából beszerzett növényritkaságot láthatott itt sok érdeklődő, anélkül, hogy messzire kellett volna utaznia (pl. páfrányfenyő).

Az állatállomány összetétele is erősen az oktatást szolgálta: ló, szarvasmarha, sertés, juh, baromfi, méhészet illetve az egyes fajokon belül különböző fajták voltak.
Szólni kell az elmúlt évtizedekben történt azon változásokról, amelyek befolyásolták és kialakították az üzem mai képét.

1962-ben csatolták össze a Nagymágocsi Állami Gazdaságtól átvett árpádhalmi és répástanyai üzemegységet.
1967/68-ban politikai döntés eredményeként a Szöllősi Állami Gazdaság hozzácsatolásával megalakult az Orosházi Állami Gazdaság. Ugyanekkor bővült a kerület mintegy duplájára, a szomszédos TSZ-ektől átvett területekkel.
1970-71-ben földcserével Árpádhalma és Répástanya a helyi Béke TSZ-hez került, és megkezdődött a BÁG sertéstelep építése, amelyet később a cég a tulajdonostársaktól kiváltott.
1995-ben MRP: keretében jött létre az AGRO-M Rt. és működik mind a mai napig ma már ZRt.-ként.
Megalakuláskor a hagyományos paraszti gazdaságokhoz hasonlóan a növénytermesztési munkák a lófogatos és a kézi-munkaerős művelésre alapozódtak.

Ennek és az oktatási céloknak megfelelően a lóállomány néhány hidegvérű példány kivételével a magyar félvér fajtát képviselte. A Mezőhegyesi Méntelepről rendszeresen kihelyezett fedezőmének utódait a K. Horvát tanyán 1956-ban felépített növendéknevelő telep karámjaiban nevelték edzett, sokoldalúan használható lovakká.

A gépesítés előretörésével az országoshoz hasonlóan egyre csökkent a lótenyésztés jelentősége, végül teljesen megszűnt.

•Sertésből először a mangalica fajta, majd annak berkshire-vel történt keresztezéséből származó hízó alapanyag képezte az állomány zömét, megtartva a mangalica tenyészanyagot, később a magyar fehér fajta is beállításra került. Mindezek ellenére az Árpádhalom-Répástanyai összevonás után a Tankerületben megszűnt a sertés-ágazat.

•A juhászat célja elsősorban az oktatás szolgálata volt. A nyáj mintegy 100 db merinó anyából és azok szaporulatából állt. Legeltetésre csak nyáron került sor a sárgahegyesi legelőn, illetve ősszel az ahhoz közel eső tarlókon. Így a 60-as években gazdaságossági okok miatt megszűnt a juhászat.

•Baromfiból szintén oktatási céllal volt a tyúk mellett a pulyka is. Az 50-es évek elején még nagyüzemben is modern módszernek számított a kotlással keltetett csibék petróleum lámpával működő műanyás nevelése.
A 60-as évek második felében próbálkozások voltak nagyobb mennyiségű csirkenevelésre, rengeteg fizikai fáradsággal, a dolgozók áldozatos odafigyelésével. A modern baromfinevelő technológiák bevezetésére nem került sor, így a baromfiágazat felszámolásra került.

•A méhészet 90 család MB kaptárban termelt. Elsősorban oktatási célt szolgált, de a Pusztavacsi és a Karancsági vándoroltatásból jelentős mennyiségű akácmézet pergettek, ami hozzájárult az ágazat gazdaságosságához. Miután az Állami Gazdaság megalakult, az oktatási cél háttérbe szorult, így ez az ágazat is megszűnt.

•A szarvasmarha ágazat a mai napig működik, és a legnagyobb fejlődés történt ezen a területen.
1950-ben 18 db-ból álló magyartarka állomány folyamatosan törzskönyvi ellenőrzés alatt állt.

Az állomány eredetileg a város másik oldalán elhelyezkedő Bónumi Tangazdaságból került át, és vásárlásokkal gyorsan növekedett.
Az 50-es évek közepén már közel 100 db tehén és szaporulata tette ki az állományt.
A takarmányozás szakszerűségében segítséget jelentett a Technikum tanári kara. (Meg kell emlékezni Mikó József tanár úrról, aki a folyamatosan gyakorlatra beosztott diákoknak feladatul adta bizonyos kísérletek végrehajtását, és azt ellenőrizte is.)
Az abrakolás egyedileg a termelés arányában történt. A brigádvezető feladata volt etetésenként, standonként külön-külön pontosan kimérni az abrakot. A használt tenyészbikák törzskönyvi ellenőrzés alatt álló egyedektől származtak. A borjúnevelés itatásos módszerrel, fölözött tejjel történt. A növendékállomány először a kisajátított tanyákban nyert elhelyezést, majd 1956-ban épült szabad tartásos karámban volt lehetőség a téli elhelyezésre. Nyáron az arra alkalmas állomány a sárgahegyesi legelőn legelt, amíg a fű biztosította az állomány ellátását. Itt történt kézből való fedeztetéssel a megfelelő kort elért egyedek vemhesítése is.
Vemhesítésre itt a saját állományból, a legjobban termelő egyedektől származó növendékbikákat használták, amelyek a legelőn töltött néhány hónap után sok esetben tenyészállatként kerültek eladásra.
A mesterséges termékenyítést -felismerve annak jelentőségét- itt is alkalmazták. Így vált lehetővé a Mezőhegyesi és a Békéscsabai Mesterséges Termékenyítő Állomáson álló bikák közül a leginkább jónak ígérkezőktől szaporítóanyagot kapni. Ennek később az lett a haszna, hogy a kijelölt bikanevelő tehenek utódait visszavásárolták köztenyésztésre, illetve a mesterséges termékenyítő állomáson való elhelyezésre.
Jelentős esemény volt 1963-ban az állomány növelése céljából, Borsod megyéből, egyéni tenyésztőktől történt vásárlás. A válogatást segítette az ottani Törzskönyvi Felügyelőség munkatársa, aki ismerte a helyi viszonyokat, a felkeresett tenyésztők pedig örültek, hogy a dédelgetett állatuk jó helyre, nem a vágóhídra került.

Erre az időre már stabilizálódtak a viszonyok. Vezetékes víz folyt az istállókban, felépült a tejház- benne kompresszoros hűtővel. Fejőgép is segítette a dolgozók munkáját, először egy mobil- Beer-Szász féle típus, majd egy modernebb, vákuumvezetékes fejőrendszer.
A sertéságazat áthelyezésével felszabaduló 52 férőhelyes fiaztató borjúnevelővé alakult, a borjúneveldében pedig elletőistállót rendeztek be. Így lehetővé vált, hogy ne a standon történjen az ellés.
A felszaporodott állomány elhelyezése és a meglévő épületek korszerűtlensége miatt szükségessé vált a telep rekonstrukciója.
1965-ben 3 db 108 fh-es istálló, új elletőistálló, borjúnevelő, tejház, takarmány-előkészítő épület, szociális épület, 100 fh-es szabadtartásos növendékmarha istálló, új vízvezeték-hálózat és végre szilárd burkolatú úthálózat készült.

Az új istállókban már Alfa-Laval típusú fejőgépekkel fejtek, trágyaeltávolító szerkezet könnyítette a munkát, valamint az etetőfolyosó már a gépi takarmány kiosztást is lehetővé tette.
Míg korábban a TBC, most a Brucella fertőzés jelentett rengeteg munkát és veszteséget. Bizonyos körökből erős nyomás nehezedett a szakemberekre olyan értelemben, hogy a mentesítést állománycserével oldják meg, de végül az a döntés született, hogy a szűréses módszert választják. Vérvizsgálatok tömege, kerítés kerítés hátán, a növendék tenyészbika értékesítés lehetőségének elvesztése árán végül mégis sikerült az állomány mentesítése, megőrizve annak tenyészértékét.

1968-ban került sor az orosházi Tangazdaság és a Szöllősi Állami Gazdaság fúziójára Orosházi Állami Gazdaság néven. Szöllősön közel hasonló létszámú szarvasmarha állomány volt, nagyon sok nagyon jó termelőképességű egyeddel. Erről a fellelhető feljegyzések tanúskodtak, de az ottani vezetés inkább növénytermesztés párti szemléletű volt, következően abból, hogy a kevesebb bajjal a növénytermesztési ágazat több eredményt hozott pénzügyileg, másrészt a tatársánci telep eredetileg a Kerti mag és gyógynövény Nemzeti Vállalthoz tartozott és ott meggyökeresedett az a szemlélet, hogy ha jött az eső, akkor mindenki aki élt és mozgott futott a learatott salátamagot tető alá menekíteni.
Sajnos ezt az állományt is elérte a Brucellózis és ennek mentesítésére már csak állománycserével került sor. A telepkiürítése után hónapokig tartó takarítás, fertőtlenítés, ezek ismételgetése jelentette a kitartó állatgondozók feladatát, elgondolható mennyi örömmel.
Az állomány pótlására a Veszprémi Állami Gazdaságból és a Baranya megyei TSZ-ek úgynevezett intervenciós telepeiről vásároltunk összesen 264 db vemhesített üszőt. A vásárlásra 1975 tavaszán került sor úgy, hogy a termékenyítést az általunk biztosított Holstein Fríz bikák spermájával végezték. A veszprémiek korábban, a baranyaiak később érkeztek. Ez az állomány végül közel azonos termelésű volt a Tankerületiével, a különbség abban mutatkozott, hogy a veszprémiek kivételével a többiek származása értékesítéskor hátrányt jelentett.
A szakember gárda midig nyitott volt az új módszerek bevezetésére. Így került sor a mélyhűtött sperma használatára, majd a fajta-átalakító keresztezésre is.

Az átalakító keresztezést nehéz szívvel vállalták, mert ma már talán csak néhány még élő résztvevő emlékezete őrzi azokat az istállókban történt heves alkudozásokat, amelyek az olasz felvásárló és az ÁCKER képviselője között zajlottak azon, hogy a bemutatott hízóbika partiból hány az ú.n. szuper A, hány az A, és hogy legyen-e benne B minősítésű. Ugyanakkor termelése és külleme alapján a tehénállomány egy negyede, egy harmada bikanevelő minősítést kapott. Volt olyan növendék tenyészbikavásár amikor a felvásárló 16 bikát sétáltatott maga körül, gyönyörködvén bennük, élükön a legszebb sárgahegyesi legelőn naponta kézben jártatott térölelő mozgásával. Gyönyörű látvány volt.
Nem csoda, hogy akik közreműködtek ennek létrehozásában büszkeség töltötte el szívüket, lelküket és féltették, hogy az új fajta szokatlan formái miatt a vágó állat értékesítés hátrányba kerül.
De a közgazdasági körülmények kegyetlenül eredményt, hasznot követeltek, olykor még azt is elvárva, hogy „minden jászolkarikához legyen egy tehén.”

Ahogy sorra születtek a különböző vérhányadú borjak, majd termelésbe álltak úgy alakult a szakemberek szemlélete, hozzáállása is, csak egy nem változott; az állatok szeretete. Ez odáig hatott, hogy amikor az aszályos időjárás miatt az állatállomány számára tömegtakarmánynak szánt silókukorica vetésterület termése előreláthatólag nem fedezte volna a szükségletet, a vezetőség előre menekült, elrendelte, hogy az abraktermelőből annyit le kell silózni, hogy új termésig elegendő legyen. Vagy amikor a szomszédos TSZ elnökétől azt kérdezték, hogy van, azt felelte: „boldog vagyok, gépesítettük a tehenészetet, most hajtottuk fel az utolsót a vágóhídra menő autóra.” Itt akkor is az a határozat született, hogy tejet, húst kell termelni az ország számára, meg kell, hogy maradjon a szarvasmarha ágazat. A gazdaságos termeléshez meg kellett teremteni a feltételeket ezért 1986-87-ben a Tankerületben a kihasználatlan takarmány előkészítő épület átalakításával fejőház épült. Taucal-M Cascoigne Melotte halszálkás berendezés, ahol egy időben 32 egyed fejése lehetséges és a kifejt tej néhány perc múlva +4 C fokra hűtve kerülhet a tartályokba. A 108 férőhelyes istállók szabadtartásúra alakultak, melléjük mély almos pihenő helyek épültek. Köszönhetően a mindkét telepen korábban megépült szilárd burkolatú silótereknek, lehetővé vált a gépi takarmány kiosztás. A borjú nevelés egyedi ketrecekben történik, elejét véve ezáltal a korábbi évtizedekben sokszor tetemes elhullást okozó coli fertőzéseknek.
1987-ben a tatársánci tehénállomány fokozatosan bekerült a Tankerületbe, az így üresedő telep átvette a növendék nevelés szerepét.
Köszönhetően az új takarmányozási technológiának és a legjobb örökítő képességű bikák szaporítóanyagával történő termékenyítéseknek a termelés színvonala egyre emelkedett.

Ezt az akkor elnyert oklevelek is tanúsítják.

Egyre több egyed érte el a 10000 kg-os laktációs szintet, sőt az 1894 Burján életteljesítménye meghaladta a 100000 kg-ot ezzel bekerült az országos arany törzskönyvbe. Babérkoszorú és a fejőház előtti rózsalugasban kopjafa őrzi emlékét.

A jó termelési színvonal, a származási lapokon hiánytalanul kitöltött ősi sorok vonzották a tenyészüsző-kereskedőket. Így került sok vemhesüsző tenyészetünkből Görögországtól Kazahsztánig értékesítésre.
A nyitottságra való hajlam, az új utak keresése nyomán megvalósult az embrió előállítás és átültetés is.
Születtek borjak embrió átültetésből nálunk is, hogy a Brazil exportra kerültekből ott mennyi született azt tőlük kellene megtudni.
Hírnevünket öregbítik a Budapesti Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár illetve a Alföldi Állattenyésztési Napokon bemutatott egyedeink. A kiállítás 1994-ben indult amelyen még nem vettünk részt, de a következő évben a legszebben előkészített tehén díját nyertük. Ezt követően 2000-ig részt vettünk a kiállításon majd ez megszakadt. 2007-ben ismételten kiállítottunk 2 db tehénnel.

2008-ban már 2 tehénnel 1 vemhes és egy szűz üszővel jelentünk meg az Alföldi Állattenyésztési Napokon.

Az ágazat egy tehénre jutó tejtermelése az 1991-es 5900 literről 2007-ben már meghaladta 8700 litert.  Ennek hátterében a magas genetikai háttér mellett a következetes szakmai munka is szerepet játszik.

Az 1986-ban elkészült fejőházban 1998-ban történt egy korszerűsítés melynek keretében egy 14000 literes tejkád került elhelyezésre a korábbi 2 db 8400 literes mellé. Ezzel lehetővé vált akár 2 napi tejmennyiség helyben tárolása. 2004-ben„de laval” harmony fejőkészülékeket szereltek fel a korábbi karos rendszerű gépek helyett. Ezek automatikusan leveszik a gépet a fejés végén ezzel is segítve a fejő munkáját.

A telepen korábban a géppark elavulttá vált ezért ezek korszerűsítése is szükségessé vált. Először az etetés megbízhatóságán kellett javítani mert a régi unimix etetőkocsi a sok meghibásodás miatt már nem bírta biztonsággal az adott adagokat az állat elé juttatni. 2006 szeptemberében vásároltunk egy silómarós alieco tipusú etetőkocsit. Amely a megbízhatóság mellett az egyenes silófal képzéssel a silótakarmányok romlási veszteségeit is csökkenti.

Ezt követően 2007-ben szintén az etetés pontosítását és megbízhatóságát tovább javítandó a régi UNC tipusú önjáró rakodó gép helyett egy Bobcat típusú önjáró rakodógépet vásároltunk.

Az elevult gépparkkal a trágyamozgatás is nehézkes volt ezért döntés született hogy vásárolunk egy másik önjáró rakodót is egy Gehl tipusút amely teherbírása miatt jelent nagy segítséget.

A fenti beruházások sokat javítanak a munkaszervezésben és a munka hatékonyabb elvégzésében és nem mellékes az sem, hogy a dolgozók az új gépek nyújtotta kényelem segítségével több és minőségibb munkát tudnak végezni.

2004-ben a cég megszerezte az ISO 1:2000->9001:2008 minősítést. A fenti beruházások a szabvány követelményeinek betartását is segítik.

Korábban a tejháznál a lakosság felé tejértékesítés történt. Az értékesítés a mai napig folyik, de az eladott mennyiség növelése és több árbevétel képzése miatt illetve a tejipari értékesítés és a lakossági értékesítés közötti árrés jobb kihasználása miatt mobil tejértékesítést kezdtünk. Vásároltunk egy autót, amely egy 560 literes hűtve tároló tejtartállyal van felszerelve és ezzel meghatározott menetrend szerint járja az autó a város utcáit friss tejjel ellátva a lakosságot.

Napjainkban is a szarvasmarha tenyésztés jövedelmezősége kívánnivalót hagy maga után, a közgazdasági helyzet nem kedvez az állattenyésztésnek. Ezek figyelmen kívül hagyása természetesen nem lehetséges, de optimalizált költségekkel próbáljuk a lehető legmagasabb termelési színvonalat elérni, azonban az eredmények rendkívül függenek a felvásárlási áraktól, amelyek képzésében a termelő nem tud részt venni.

Ennek az anyagnak a célja az ágazat bemutatása a kezdetektől napjainkig amelyhez a telepen 1990 óta működő RISKA telepirányítási szoftver szolgáltatott adatokat.

Külön köszönettel tartozunk Csizmadia Feri bácsinak aki az Agro-M Zrt nyugdíjasa. A korai időkről az ő emlékezete és gondos munkája által leltünk fel iratokat az irattárban, amelyeket így be tudunk mutatni és ezáltal az áttekintés által nem merülnek feledésbe.